Eltelt a hétvége...Szombaton nem jött össze a randi, helyette egyik barátom, és a nője jöttek át látogatóba...beszélgettünk az élet nagy dolgairól, többek közt, hogy a gyerekkori társaságban jelentkező legújabb trendek szerint bomlásnak indultunk. Majdnem mindenkinek van nője, csaja, menyasszonya, csak kimenője nincs... Hacsak, a lányoknak épp más dolga nem akad. Akkor lehet menni... Néha elgondolkozom azon, hogy nekünk férfiaknak csak a szánk jár azzal kapcsolatban, hogy ki is hordja otthon a nadrágot...aztán a gyakorlat meg általában teljesen mást mutat. Ez a szerelem mérge lenne elménkre, vagy mi, -mai férfiak-, egyszerűen csak el vagyunk puhulva?

De oda se neki. Szóval a randi tegnap estére tolódott... Nagyszerűen sikerült. Már az első pillanatban éreztem, hogy baj lesz. A lány kb. 3 cm-rel magasabb volt nálam... Rég rossz. Na nem mintha engem különösebben zavarna e tény, hisz volt már rá példa, hogy én néztem fel a barátnőmre, de a lányokat ez igenis feszélyezi. Őt is. Szemmel láthatóan nem sikerült feloldódnia, külön-külön szépen forogtunk, - mint két fogaskerék-, csak épp egymásba akadni nem sikerült... Három kanna tea, két ásványvíz, és pár kósza mosolyt előcsaló, nosztalgikus, gyerekkori történet volt az est hozadéka. Ebből sem lesz semmi...

Viszont ma újabb levelet kaptam! Ezzel a lánnyal netes társkeresőn ismerkedtem meg. Még nem találkoztunk, így felemás az elvárásom, mert van kép, amelyiken nagyon szép, van amelyiken egyáltalán nem... Utálom a Photoshop-ot! Ellenben nagyon intelligens, és tájékozott, mondhatni már ijesztő is kissé, ráadásul piszok öntudatos, abszolút az egyenjogúság, és a nemi szerepek eltörlésének élharcosa... Kemény csaj lehet, kíváncsi vagyok rá. Bár a magam részéről, jobban szeretem a "nőies nőket", vagy a Femme Fatale típust...de ami fontos, hogy a nő benne legyen, és szeresse is azt az énjét.

A lényeg, hogy meginvitáltam ma estére egy kis budai sörözőbe... Ott lehet világot megváltani! És majd meglátjuk képes vagyok-e előhozni a benne rejlő nőt, vagy csak megfojtjuk egymást a nagy vitatkozásban... Mert itt ez a két opció van! Én is makacs vagyok...

...egy blogon... Miért? Nem tudom. Ez egy ilyen nap... Lesz. Ha majd felkel. De most még csak 2 óra. Már írtam három levelet, és lezavartam egy telefont... Persze. Lányok. Az előbbi három, az utóbbi egy következménye...

De kezdjük az elején. Február van. Annak is a vége lassan. Tavaly októberben vége lett a legutóbbi szerelemnek. Majd' három év után... És már jött is a következő, rá egy héttel... Két, - na jó hazudok-, alig több, mint egy hónap volt, de az vitt mindent... Előbb az épp eszemet, majd a szívemet, majd visszajött ma este megint az eszemért, hogy alig pár órára elveszítsem azt, és persze cserébe visszahozta a szívemet, összetörve... Fasza, újfent bolondot csináltam magamból. Ezt gyors, levélben meg is osztottam egy kedves barátnémmal, akinek szerintem már az a szerve is tele van velem, amelyik Neki nincs is. Mindegy, megértően fogadta...szegény. Ja, a másik két levél...? Járulékos költség, amit önmagam becsapása végett fizetek...

Szóval, baromságot csináltam. Ez a lány a kapcsolatunk végén kerek perec kijelentette, hogy nem kellek neki, soha többé, sehogy... Jó volt, szép volt, de nem az igazi...részéről... És én még mindig ugrom az első szavára, ha épp rám fanyalodik(vagy talán csak magányos..?)! Riadóba, sőt kombinálok! De minek, csak szarul jövök ki belőle. Idiótának, és levertnek érzem magamat, minden egyes beszélgetésünk után...pedig nem szokásom. Sose volt gondom a nőkkel. Szeretem őket, és Ők is engem. De ez a lány más volt! Őt csak szerettem volna... És még ha néha egy-egy darabját meg is kaptam, az egészét soha. Pedig másra sem vágytam, ennyire még nem... Azt hiszem, ez volt a baj. Ott hibáztam, hogy már az elején túlzottan akartam Őt, és ezt a nők megérzik. Elvész az izgalom bennük, és csak egy leszel, akit elcsábítottak, elkábítottak, vagy tudom is én, de unalmassá válsz, és azt nem szeretik. Unatkozni nem.

Na mindegy. Most úgy érzem végre vége! Befejeztem vele. A vége az lett, hogy írtam Neki is: "Keress egy fiút, én keresek egy lányt, és utána beszélgetünk!" Meg hogy értékesnek tartom, és kár lenne érte...ez volt a romantikus végszó... Hihetetlen. Szánalmas. Ez nem én vagyok...

Viszont majd holnap(ma) este! Mondtam már? Randim lesz...egy régi arc, - igen szép-, a múltból, talán általános iskola, vagy kicsit később... Kedden bejelölt a Facebook-on, beszélgettünk, másnap randira hívtam, eljön...holnap... Megyünk teázunk, megbeszéljük az elmúlt 10 év alatt kivel mi volt, aztán majd látjuk. Bármi lehet, de valami kell! Legalább egy új remény, hogy bízhatok egy lányban, mert szeret! Ő is...

De csak gerincesen. Ha nem fogom érezni, nem megyek bele! Nem játszom mások érzéseivel, én nem...